Wegenstein-rekonstrukció (Wegenstein 1909 / Aeris 2020)

A Jézus Szíve Jezsuita Templom első orgonája 1894-ben készült el az aradi Dangl-műhely munkájaként, azonban már a templom 1909-es felszentelésére átépítették, és ebben a formájában a temesvári Wegenstein-gyár egyik mesterműve lett. A hangszert 1954 és 2013 között további hat alkalommal alakították át, szinte minden részegységét lecserélték, regisztereinek hangzását megváltoztatták. A számtalan, egyre kevésbé alapos és igényes átalakítás eredményeként a hangszer – az 1884 óta szinte változatlan formában fennmaradt művészi fa orgonaházat leszámítva – véglegesen leromlott, koncert- és liturgiai használatra méltatlanná vált.

A rendi vezetés kívánságának megfelelően nem műemlék-rekonstrukciót tűzött ki célul a közösség, hanem azt, hogy kívülről az eredeti állapotot idéző, belül a legmodernebb technikát rejtő, és a templom adottságaihoz mérten a legsokoldalúbb, stílushű módon három manuálosra kibővített hangszer szülessen. Ennek megfelelően az egységesen elektromos traktúrába egy rövid ólomcső-szakaszt építettünk, így finomítva a túlzottan direkt megszólalást.

A cél az volt, hogy az eredeti, 1909-es hangszer szülessen újjá a mai kor technikai színvonalán.

A projekt az Emberi Erőforrások Minisztériuma által biztosított központi forrásból, az NKA és a Józsefvárosi Önkormányzat, valamint a nagylelkű adományozók támogatásának köszönhetően valósult meg.

A helyreállítást megelőző kutatómunkálatok 2018 novemberében kezdődtek, ekkor mértük fel a budapestivel egykorú, de közel érintetlen állapotban (a mai Románia, illetve Szerbia területén) fennmaradt Wegenstein-orgonákat, véglegesítettük a hangszíneket, illetve lezártuk a nyitott műszaki és művészi kérdéseket, hogy minden a Wegenstein-gyár stílusában és szellemében, analóg minták alapján készülhessen el. A kutatások során kerültek elő többek között az eredeti, kétmanuálos játszóasztal fotói a templom egykori orgonista-kántora, Deák-Bárdos György hagyatékából, melyből két, minden tekintetben az eredetit megidéző kópiát készítettünk; egyet a karzatra, egyet pedig a Szentélybe, hogy a közönség vizuálisan is részese lehessen az orgonakoncerteknek. A játszóasztalok korabeli esztétikája a legmodernebb digitális technikát rejti.

Minden egyes rekonstruált, az orgonamozgalom miatt félbevágott, megcsonkított sípok fölpótlásánál, illetve eredeti hangmagasságára visszaállított sípoknál a Wegenstein által használt ötvözetet, menzúrát, ajakkiképzést alkalmaztuk, a hangzáskarakter kialakításánál szintén a fennmaradt és felkutatott analóg hangszerek intonációs íveit rekonstruáltuk.

Diszpozíció