Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, Budapest

Voit & Söhne 1907 – Klais Orgelbau & AerisOrgona 2018.

A Zeneakadémia 1905. augusztus 21-én kötött szerződést a német Voit & Söhne orgonaépítő céggel egy négy manuálos, 74 regiszteres orgonáról. 1907. január 7-én vasúton érkezett Budapestre a mintegy 23 tonnás küldemény.

Voit korának kiemelkedő orgonaépítője volt, aki hangversenytermi koncertorgonák készítésére specializálta magát, úttörő és korszerű elképzeléseivel nyerte el a budapesti orgona építését is. Hangszerei a szimfonikus zenekar hangzásideálját követték, ahol a hangszínek rendkívül gazdag skálája szólaltatható meg a pianissimótól a fortissimóig, és a technikai vívmányoknak köszönhetően olyan könnyedséggel, ami előtte lehetetlennek tűnt minden orgonista számára.

A hangszert elsőként Antalffy-Zsiross Dezső szólaltatta meg 1907. május 15-én, Liszt Ferenc B-A-C-H prelúdium és fúgáját adta elő saját átiratában. 1907 és 1925 között a hangszer felpezsdítette a magyar orgonás életet, olyan neves orgonisták koncerteztek rajta, mint Karl Straube, a lipcsei Tamás-templom orgonistája, Alexandre Guilmant, a Párizsi Conservatoire akkori igazgatója, vagy Enrico Bossi, korának egyik legnagyobb orgonavirtuóza.

Az orgona számos átépítésen esett át a 20. század folyamán, hogy a hangszer lépést tudjon tartani a korszakok állandóan változó, aktuális ízlésével, ennek következtében viszont az igazi művészi koncepció egyre inkább kiveszett a hangzásból. 1967-ben Walcker épített az eredeti homlokzat mögé egy új hangszert, a Voit sípok pedig különféle más orgonákban lettek felhasználva. Az épület 2011-es átfogó restaurálásával együtt az 1967-es Walcker orgona végül lebontásra került; kézenfekvőnek bizonyult az a döntés, miszerint rekonstruálni kell az eredeti 1907-es Voit hangszert.

Egy nemzetközi közbeszerzési eljárás keretében nyert szerződést a németországi Johannes Klais Orgelbau GmbH&Co. KG, akiknek partnereként vehettünk részt ebben a csodálatos, izgalmas projektben. A rekonstrukciós terv kidolgozását és az orgonaszakértői feladatokat Szabó Balázs végezte, az egyetem orgonatanáraiból és műszaki szakembereiből álló szakértői bizottsággal együttműködve.

(az avató brosúrából idézett szöveg kissé módosítva)

Diszpozíció:

I. man. C-g’’’ II. man. C-g’’’
Principal 16’ Bourdon 16’
Principal 8’ Principal 8’
Flauto concert 8’ Flute harmonique 8’
Pileata 8’ Pileata 8’
Corne de chamoix 8’ Gamba 8’
Fugara 8’ Chalumeau 8’
Dolce 8’ Salicional 8’
Ottava 4’ Unda maris 8’
Flauto 4’ Ottava 4’
Ottavino 2’ Flauto tibia 4’
Cornetto (V) (8’) Dolce 4’
Mixtura (IV) (2’) Piccolo 2’
Basson 16’ Cembalo (III) (2’)
Tromba 8’ Acuta (IV) (2’)
Clarino 4’ Tuba mirabilis HD 8’
Tuba mirabilis HD (Tr. II) 8’ Clarinette 8’
III. man. C-g’’’ IV. man. C-g’’’
Quintatön 16’ Flauto pileata 16’
Violino pr. 8’ Principal 8’
Flute d’amour 8’ Flauto cuspida 8’
Pileata dolce 8’ Quintatön (Angster 1925) 8’
Echo Gamba 8’ Bourdon 8’
Aeolina 8’ Viola 8’
Vox coelestis 8’ Vox angelica 8’
Ottava 4’ Praestant 4’
Flauto traverse 4’ Flauto dolce 4’
Violino 4’ Flageolet 2’
Flauto sylvestre 2’ Sesquialtera (II) (2 2/3)
Harm. aethera (IV) (2 2/3) Vox humana 8’
Trompette harm. (Angster 1925) 8’ Tremolo (Vox humana)
Oboe 8’ Carillon 4’
Pedal C-f’ Kopulák:
Grand bourdon 32’ I super – I
Principal 16’ II – I
Sub.basso 16’ II sub – I
Bourdonbass 16’ III – I
Violon 16’ III super – I
Harmonikabass 16’ IV – I
Quinta 10 2/3’ III – II
Ottava basso 8’ IV – II
Flauto basso 8’ IV – III
Cello 8’ I – P
Salicet basso 8’ II – P
Dolce 8’ III – P
Ottava 8’ IV – P
Bombardo 32’ Generalkoppel
Trombon 16’
Fagotto 16’
Tromba 8’
Clarino 4’